Bemutatkozás

Simándy József

Simándy József

EMLÉKEZÉS SIMÁNDY JÓZSEFRE 

1992-ben „Szegedi Ősz” címmel énekversenyt szervezett és rendezett Szeged Megyei Jogú Város és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Zenekonzervatóriuma, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson az ország zenei intézményeiben tanuló növendékeknek. A nagysikerű döntő zsűrijének elnöke Simándy József operaénekes volt. Nagy izgalommal, a hivatásának megfelelő precizitással készült erre a feladatra. Birtokomban vannak az akkori versenyzőkről készített feljegyzései, kritikái és tanácsai. 

Szigorú ember volt, elsősorban saját magához! De nagyon szerette a tehetséges fiatalokat, azokat, akikben meglátta és meghallotta a művészet és az éneklés iránti elkötelezettséget. Az ő gonaolata volt, hogy folytatni kellene ezt a szép kezdeményezést, vagyis, hogy elgyenek továbbra is itt, Szegeden énekversenyek. 1998 tavaszán ez megvalósult. Sajnos ő már nem élhette meg. Azóta viszont kétévente, ebben az évben tizedik alkalommal kerül megrendezésre a verseny, amit Simándy Józsefről neveztek el. Köszönet érte a város vezetőienk és mindazoknak, akiknek szívügye, hogy ezt a hagyományt ápolják!

 

Kedves Versenyzők! 

Figyelmükbe ajánlom a Művész néhány igen fontos gondolatát: 

„Az énektudomány megfoghatatlan! Csak a végeredményt érzékeljük a fülünkkel, ezért nagyon nehéz! A művészi hozzáállást lehet átadni, a jó technikát is, azt, hogy úgy készüljenek fel, hogy a hallgatónak soha egy pillanatnyi csalódást se okozzanak. Fel lehet a növendékek figyelmét hívni a művészi alázatra, hogy meg kell hajolni a zsenik előtt, akik a muzsikát isteni magaslatra írták meg, alkották meg! Ne akarjunk hát rajta változtatni, hanem alázatos lélekkel töltsük be hivatásunkat: az interpretálást, a másodalkotást. Igaz, hogy mi keltjük életre a műveket, de ezt csak az alkotó elképzelése szerint szabad tennünk! Tudjuk magunkat beilleszteni annak az embernek a lelkivilágába, aki a művet létrehozta, és annak a lelkivilágába, akit megalkotott. Ehhez rendkívül alázatos lelkület kell. Ha ez nincs, ha én mindig önmagamat akarom adni, akkor téves útra lépek! A művészet abszolút útján az jár, aki alázatos lélekkel szolgálja a zsenit!” 

Kedves Versenyzők! Legyenek ezek a gondolatok útravalók a művészi pályához, és ne felejtsék el Simándy József művészi hitvallását: „ÖRÖMMEL KELL ÉNEKELNI!”

A felkészítő pedagógusoknak, a művészjelöltek műsorát kísérő korrepetítoroknak és természetesen elsősorban a versenyzőknek kívánom, hogy érezzék jól magukat Szegeden, ebben a gyönyörű városban. Jó és felelősségteljes munkát kívánok a zsűrinek, sikeres produkciókat a fiataloknak!

Bízom abban, hogy ez a hagyomány tovább folytatódik a világban is elismert és megbecsült művészünk, Simándy József emlékére. 

Simándy Józsefné Jutka Asszony (1934-2019)

 

 

Simándy József rövid életrajza

Simándy József 1916. szeptember 18-án született Kistarcsán. Négy elemit, majd négy polgárit végzett, utána a Szürketaxi vállalatnál autószerelést tanult, ott is dolgozott 1939 őszéig. A hajdani Városi Színház szerződtette „kardalos segédszínésznek”. Egy évvel később az Operaház kórusába került.

A Zeneművészeti Főiskolán dr. Székelyhidy Ferenc növendéke. Vaszy Viktor 1945-ben szólistának szerződtette a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatába; a Magyar Állami Operaház 1947 tavaszán vendégnek, majd tagjai sorába szerződtette. Turiddun és Don Josén kívül néhány év alatt a következő szerepekben láthatta a közönség: Lohengrin, Gabriele Adorno, Vlagyimir (Igor herceg), Radames, Walther von Stolzing, János (Az eladott menyasszony), Manrico, Fiatal legény (Kodály: Székely fonó), Rotarides (Kenessey: Az arany meg az asszony), Don Carlos, a Mantuai herceg, Lenszkij, Riccardo, Erik, Bánk bán, Oleg Kosevoj (Mejtusz: Az ifjú gárda), Florestan, Gyuri (Polgár Tibor: Kérők), Tamino.

1956 őszétől évekig „ingázott” Budapest és a müncheni Operaház között; odakint több olyan szerepet énekelt, amelyeket itthon soha: Edgardo, Alfredo (Traviata), Olasz énekes (A rózsalovag), Rinuccio. További szerepei a Magyar Állami Operaházban: Gyula Márton (Hajdú Mihály: Kádár Kata), Hunyadi László, Otello, Des Grieux, Murat (Erkel: Brankovics György), Cavaradossi, Canio, Homonnay (A cigánybáró).

Simándy József 1953-ban Kossuth-díjat, 1962-ben Érdemes Művész, 1964-ben Kiváló Művész címet kapott. 1973 novemberében vonult nyugdíjba, de továbbra is gyakran fellépett, az 1980-as búcsúelőadásig. Budapesten halt meg 1997-ben.

 

Könyvek Simándy Józsefről

Simándi Péter: Simándy József újra megszólal…
Simándy József Bánk bán elmondja 

Támogatóink és partnereink