„Csak a hullám ragyog, mit színe fölvet, - És mely hullám esetleg épp te vagy”

Szerző: Szabó Zoé Júlia

A verseny névadója, Simándy József, hazánk egyik legmeghatározóbb tenorja. Neve az opera berkein belül és kívül mindenki számára ismerősen cseng. Fiatal énekesek példaképükként választják, egyesek pedig Bánk bán nagyáriáját felvételről csak tőle hallgatják. Cikksorozatunkban arra vállalkozunk, hogy bemutassuk a Nagyúr életének egy-egy szakaszát és az operának azt a korát, melyet teljessé tett.

Karczag Márton, a Magyar Állami Operaház főemléktárosa a 20. századi operajátszásba kalauzol el minket. Két világháború, egy forradalom és egy rendszerváltás történt ez idő alatt – hogy csak a nagyobb eseményeket említsük. Hogyan alakította mindez a magyar színpadokat és hogyan hatott az énekesek életére? Első cikkünkből kiderül.

Majd beülünk a 20. századi nézők helyére és velük szemlélünk meg egy-egy előadást. Vajon mit jelentett az előző században operába járni? Kiváltságnak számított ez? Milyen hangulat, milyen előadás várta a múlt század nézőit és kik voltak a közönség kedvencei akkoriban?

Simándy József 1956-ban Münchenben, a Bajor Állami Operaházban szerepelt, egészen 1960-ig maradt – többek között – németföldön, ahol legtöbbször Edgardo (Lammermoori Lucia), Rinuccio (Gianni Schicchi), Alfred (Traviata) és Radames (Aida) szerepét énekeli, nem egyszer Hans Hopfot helyettesítve. Bianca Döring, a Bajor Állami Operaház archívumvezetőjének segítségével egy 1956-os kritikát is közzéteszünk a Lammermoori Luciában történt fellépéséről.

1978 és 1986 között újabb szerep találta meg a tenort: a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára lett. Erről az időszakról már egészen korán kezd beszélni a Bánk bán elmondja… c. önéletrajzi művében és sokszor hangoztatja, hogy mindazt, amit a ma már diákkörökben csak „ZAK”-ként emlegetett egyetem falai közt elmond, mind Possert Emíliától tanulta, aki az első énektanára volt. A következő útmutatást is tőle kapta: „ha az ember ilyen hanggal született, ilyen adottságokkal rendelkezik, az kötelez!”

Az Énekverseny nem véletlenül kerül Szegeden megrendezésre: Simándy József pályája itt indult el, hiszen itt énekelt először szólistaként főszerepet a Carmen Don José-jaként. Felesége, Simándy Józsefné Jutka Asszony visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az 1992-es szegedi tehetségkutató énekverseny zsűritagjaként Simándy József szándéka már az volt, hogy a jövőben is legyenek énekversenyek Szegeden. Sajnos, a magyar operaénekesek következő generációjának bemutatkozásait már nem élhette meg…

A verseny díjazottjai közül később számos énekművész részesült állami kitüntetésben és Prima Primissima díjban, illetve rendszeresen szerepelnek operaszínpadokon. Reméljük, hogy az elkövetkező írásokkal közelebb hozhatjuk mind az énekesek, mind pedig az operakedvelők felé Simándy József szakmai és szellemi örökségét.

Kiemelt kép: Simándy József a Gianni Schicchi c. operában (Fotó: Simándy Katalin jóvoltából)

A címben szereplő idézet Madách: Az ember tragédiája c. művéből származik